Nyár volt. Péntek. Már kora hajnalban fülledt volt az idő. Nem csoda hát hogy az emberek fújtatva siettek dolgukra. Három nő, három különböző személyiség éppen egymás felé indul a város különböző szegletéből anélkül hogy tudnák egy hosszú barátság kezdete áll előttük. De egy kezdet sem könnyű, sőt...
07:00 Ivett
- Igen, anya...nem, anya...tudom, anya...jólvan anya...
...és csak várt. Hosszú percekbe tellett mire el tudott végre búcsúzni az anyjától. Miért is gondolja, hogy felnőtt fejjel, diplomával a kezében olyan felelőtlen lesz, hogy nem állít be magának ébresztőt és esetleg elmulasztja a lehetőségét hogy megtalálja álmai munkahelyét?
Ránézett az ébresztő órájára. Elégedetten nyugtázta hogy jóval a megtervezett idő előtt felkelt és azon gondolkodott, hogyan tudná maximálisan kiaknázni az időt. Már a fürdőben volt mikor eszébe villant, hogy bepótolja a tegnap kimaradt köröket a futópályán. Tíz perccel később már a közeli egyetem futópályáján rótta szorgalmasan míg a fejében újra és újra felkészült a délelőtti állásinterjúra.
07:30 Odett
"Kislányom, hát te még itthon vagy?...Azt hittem már rég elindultál, gyorsan szedd össze magad, nem illik ilyen sokszor elkésni, még akkor sem ha csak ideiglenesen dolgozol ott" - riadtan ült fel a szemét dörzsölve és szemével a külső világ darabkáit próbálta összeilleszteni. Édesanyját látta maga előtt homályosan, rosszalló tekintettel nézett rá, mire elkapta a mobiltelefonját, hogy csekkolja a legújabb hozzászólásokat a közösségi oldalon a hosszúra nyújt éjszaka után.
08:05 Anett
"Most pedig az időjárásról..." Komotosan hallgatta végig a bemondónő monoton jelentését hogy egy újabb napsütésben gazdag napra virradt a világ, és senkinek ne jusson eszébe víz nélkül kimozdulnia ma, majd nagyokat ásítva már az ágyán ülve azon gondolkodott melyik ruhát veszi fel a nyár talán legmelegebb napján.
